A minap, amikor éppen olvasgattam szabadidőmben, eszembe jutott valami. Talán még néhány angol testvér fog emlékezni Alexander Kent könyveire.

Ő egy tengerészeti író volt, aki a 1700-as évek végi és az 1800-as évek elején zajló angol-spanyol, angol-francia és angol-amerikai tengeri háborúkról írt egy könyvsorozatot. Az egyik könyvében leírt egy lázadást, amely az egyik hajóján tört ki. Az egész lázadás úgy kezdődött, hogy csak pár ember panaszkodott az étel, ital és az életkörülmények miatt. Pár ember elégedetlensége lázadássá nőtte ki magát, amelynek borzalmas következményei lettek. A legtöbb lázadót felakasztották vagy félholtra korbácsolták. Rájöttem valamire a történetből.

A panaszkodóknak- akikkel ez az egész ügy indult- igazuk volt. Az étel valóban borzasztó volt, a víz férges, szennyezett és az általános életkörülmények messze alulmúlták a képzeletünket. Szóval igaza volt a zendülőknek, panaszuk jogos volt, mégis akkor miért volt helytelen és halállal büntethető a lázadás?

Nézzük meg Mózes történetét, amikor az izraelitákat a sivatagon keresztül az ígéret földjére vezette. Neki is akadt problémája a zendülőkkel.

Mózes II. könyve 17. rész

2. Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?

Mózes 4. könyve 11. rész

4. De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? 5. Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra. 6. Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint manna.

Ebben az esetben is igaza volt a panaszkodóknak, egy igaz ügyért lázadtak fel, merthogy ugye szomjasak voltak és már rosszul voltak, attól, hogy folyton mannát ettek. Szóval miért volt ez helytelen, aminek következményeként még az ígéret földjére (a nyugodalomba) sem mehettek be végül? (Zsidók könyve 3. rész)

Számos oka van annak, ami miatt a zendülés nem elfogadható:

Nem bíztak Mózesben, akit Isten hívott el számukra, hogy vezesse őket, amelyből logikusan az következik, hogy Istenben sem bíztak.

És…a zendülők mindig visszafelé tekintettek egy képzeletbeli, nosztalgikus emlékképre a múltban. (pl.: „Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban….”)

Ráadásul a zendülők látásmódjában túlzottan nagy hangsúlyt kaptak a negatívumok, a hátrányok, addig a pozitívumokat mellőzték.

Elképzelhető, hogy mi is felismerünk hasonló hozzáállásokat a saját környezetünkben. Lehetséges, hogy mi is meg tudjunk különböztetni a valódi problémát a műbalhétól, és meg is tudjunk szokni, hogy az embereknek vannak „vesszőparipáik”, csak azért mert van némi igazság tartalma, annak, amit folyton hajtogatnak.

De Isten azt mondja a Zsidók 3. része 11. versben: Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.

És mégis mi az oka? Az, hogy a lázadás meghiúsítja a közösség, a csapat céljait, és aláássa a bizalmat a vezetőkben. Ez valójában az Istenbe vetett bizalmat ássa alá. Az eredménye mindig általános boldogtalanság lesz. Ez pedig a feléledést akadályozó katasztrófa. Kell, hogy higgyünk abban, hogy Isten ezt kézben tartja, az ítélet az Övé. Ha a vezetők megbuknak, Isten majd foglalkozik velük. Isten sokkal jobb munkát tud végezni, mint bárki más.