Egész kicsi korom óta hittem, hogy Isten létezik és jártam templomba is. Nagyon sokat beszélgettem Istennel, elmeséltem neki a napjaimat. Sokszor felkeltem jó korán, hogy még iskola előtt be tudjak menni a templomba. Mikor a városban sétáltam és elmentem egy templom előtt mindig bementem, mert úgy éreztem, nem tehetem meg azt Istennel, hogy nem látogatom meg.
Jó gyerek szerettem volna lenni a szüleim szemében, mert úgy gondoltam, akkor Isten majd büszke lesz rám. 18 éves korom körül döbbentem rá, hogy az egész erőtelen. Nem értettem, hogy miért van több egyház mikor csak egy Isten van, és miért ugyanazokat a bűneimet gyónom meg mindig. Összehasonlítottam magam a többi emberrel és azt láttam, hogy náluk jobb vagyok, mert én kevesebbet beszéltem csúnyán, kevesebbet hazudtam, de aztán rájöttem, hogy ez még sincs így.
Megtértem és megértettem, hogy én is bűnös ember vagyok, hogy meglehet mindenem az életben, de ha a Teremtőmet nem ismerem, akkor semminek nincs értelme. Elkezdtem olvasni az Újszövetséget és egyre erősebb lett a vágy a szívemben, hogy minél inkább hasonlítsak Jézushoz.
Egyik este imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg az igazságot, mert nem akarok emberi rendelést követni sem vallásos lenni. Néhány napra rá találkoztam az egyik testvérrel az utcán a Feléledési Közösségből, aki megmutatta a Bibliából, hogy újra kell születnem víztől és Lélektől. Elmentem egy Istentiszteletre, ahol bemerítkeztem és megkaptam a Szentlelket a nyelveken szólás bizonyítékával.
Isten megváltoztatta a gondolataimat és a szívemet; igazán megtapasztalhattam az erejét. Csodálatos, hogy személyesen jelen van az életemben, formál, tanít, jobbá tesz, fenyít és mind ezt szeretettel és kegyelemmel teszi. Hálás vagyok Istennek, hogy megmutatta az igazságot, ami valóban szabaddá teszi az embert. Most már egy állandó öröm és békesség van a szívemben.