🠋
Maradjak vagy menjek?
Voltál valaha két tűz közé ragadva, tanácstalanul, hogy mit tegyél?
Voltál valaha két tűz közé ragadva, tanácstalanul, hogy mit tegyél? Mózes és Izrael volt.
„Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.” (2. Mózes 14: 13-14)
Az izraeliták igazán be voltak szorítva. Az egyiptomiak készen álltak arra, hogy elpusztítsák őket, előttük pedig ott volt a víz. Nem volt hová menniük. Mózes utasította őket, hogy álljanak meg és nézzék, ahogy az Úr megszabadítja őket. Azonban az Úrnak más elképzelése volt.
„És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.” (2. Mózes 14:15) A héberben a ’kiáltani’ szó azt jelenti, hogy fülsiketítő módon sikítani, az ’induljanak el’-ben pedig az ’előre’ jelentésű szó szerepel, ami szó szerinti értelemben a sátorcövekek felszedését jelenti. Röviden, az Úr azt mondta, hogy: Hagyjátok abba a sikoltozást és a siránkozást, ne időzzenek egy helyben, és mozgás! Hogyan? „Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.” (2. Mózes 14: 16) Eléggé különbözik Isten utasítása Mózesétől. És eléggé erőteljesen is fogalmazta meg.
Hogyan vonatkozik ez ránk? Nos, az emberi természet alapvetően lusta, azokra a dolgokra hallgat, ami tetszik neki, és megtalálja a könnyű utakat és a kiskapukat úgy, hogy közben csak áll és nézi, ahogy az Úr mindent megcsinál. De nem Isten szerint. Ilyen körülmények között az Ő tanácsa az volt, hogy hagyják abba a panaszkodást,ne töprengjenek a helyzeten, szedjék össze magukat, és menjenek tovább. És előre haladva helyezzük feljebb Isten ígéreteit a saját gondolatainknál és elménknél, és emeljük fel a kezünket hitben és szolgálatban, hogy teljesítsük a szavát és az akaratát. És csak utána, amikor ezeket tesszük, akkor fognak megnyílni az utak a lehetetlen helyzetekből.
Végül, hogyha nem haladunk tovább hitben, akkor mindig ugyanabban a ’lehetetlen’ helyzetben fogunk maradni. Tehát haladjunk tovább és folytassuk az utunkat!
„Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.” (2. Mózes 14: 13-14)
Az izraeliták igazán be voltak szorítva. Az egyiptomiak készen álltak arra, hogy elpusztítsák őket, előttük pedig ott volt a víz. Nem volt hová menniük. Mózes utasította őket, hogy álljanak meg és nézzék, ahogy az Úr megszabadítja őket. Azonban az Úrnak más elképzelése volt.
„És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.” (2. Mózes 14:15) A héberben a ’kiáltani’ szó azt jelenti, hogy fülsiketítő módon sikítani, az ’induljanak el’-ben pedig az ’előre’ jelentésű szó szerepel, ami szó szerinti értelemben a sátorcövekek felszedését jelenti. Röviden, az Úr azt mondta, hogy: Hagyjátok abba a sikoltozást és a siránkozást, ne időzzenek egy helyben, és mozgás! Hogyan? „Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.” (2. Mózes 14: 16) Eléggé különbözik Isten utasítása Mózesétől. És eléggé erőteljesen is fogalmazta meg.
Hogyan vonatkozik ez ránk? Nos, az emberi természet alapvetően lusta, azokra a dolgokra hallgat, ami tetszik neki, és megtalálja a könnyű utakat és a kiskapukat úgy, hogy közben csak áll és nézi, ahogy az Úr mindent megcsinál. De nem Isten szerint. Ilyen körülmények között az Ő tanácsa az volt, hogy hagyják abba a panaszkodást,ne töprengjenek a helyzeten, szedjék össze magukat, és menjenek tovább. És előre haladva helyezzük feljebb Isten ígéreteit a saját gondolatainknál és elménknél, és emeljük fel a kezünket hitben és szolgálatban, hogy teljesítsük a szavát és az akaratát. És csak utána, amikor ezeket tesszük, akkor fognak megnyílni az utak a lehetetlen helyzetekből.
Végül, hogyha nem haladunk tovább hitben, akkor mindig ugyanabban a ’lehetetlen’ helyzetben fogunk maradni. Tehát haladjunk tovább és folytassuk az utunkat!
