Jézus parancsa: Térj meg! Merítkezz be teljes vízalámerítéssel és vedd a Szentlélek ajándékát.

János Evangéliom 3. fejezet.

"Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek."


BABILON MISZTÉRIUM VALLÁSA, RÉGEN ÉS MA
Ralph Edward Woordrow könyve
huszadik fejezet



A Tél Ünnepe

Karácsony, december 25-e úgy szerepel naptárainkban, mint Jézus Krisztus születésnapja. De vajon valóban ezen a napon született Jézus? Ezeknek a napoknak a szokásai vajon keresztény eredetűek? Vagy karácsony csak újabb példája a pogány vallások és a kereszténység keveredésének?

Krisztus születésének az igazi dátumával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy december 25-én igen valószínűtlen. Amikor Jézus megszületett „Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.” (Lukács 2,8). Palesztinában a pásztorok nem tanyáznak a nyájaikkal a mezőn a tél közepén! Adam Clarke írta a következőket: „Mivel ezek a pásztorok még nem terelték haza a nyájaikat, ezért feltételezhetjük, hogy abban az időben még nem jött el az október. Ebből fakadóan az Úr nem születhetett december 25-én, amikor egyetlen egy nyáj sem volt már kint a mezőkön … Ennélfogva fel kell adni a decemberi születés gondolatát.”

Bár a Biblia nem írja le pontosan Jézus születésének az időpontját, mégis tartalmaz utalásokat arra vonatkozólag, hogy Jézus valószínűleg annak az évnek az őszén születhetett. Tudjuk azt, hogy Jézust tavasszal feszítették keresztre, a páska ünnepe alatt (János. 18,39). mivel a szolgálata három és fél éven át tartott, ezért ősszel kellett kezdődnie. Abban az időben mintegy harminc éves volt (Lukács 3,23); ez volt az a kor, amellyel a Ószövetség idejében valaki elkezdhette a hivatalos, papi szolgálatát (4Mózes 4,3). Ha pedig ősszel lett harminc éves, akkor harminc évvel azelőtt ősszel kellett megszületnie. Jézus születésének az idejében ment József és Mária Betlehembe az adófizetés miatt (Lukács 2,1-5). Semmilyen feljegyzések nem léteznek arról, hogy az adót a tél közepén szedték volna. Sokkal logikusabb időnek tűnik az ősz, az aratást követő időszak. Ha ez valóban így volt, akkor ezt megmagyarázná azt is, hogy Mária miért tartott Józseffel  (Lukács 2,41), mivel ebben az időben szokott lenni a sátoros ünnep Jeruzsálemben. Ez azt is megmagyarázná, hogy miért nem volt még Betlehemben sem számukra „hely a vendégfogadó háznál” Lukács 2,7). Josephus szerint Jeruzsálemnek abban az időben kb. 120 000 lakosa volt, az ünnepek alatt azonban néha nem kevesebb, mint 2 millió zsidó gyűlt ott össze. Ekkora tömegek nem csak Jeruzsálemet töltötték meg hanem a környező városokat, beleértve Betlehemet is, ami mindössze 8 km-re feküdt Jeruzsálemtől délre. ha Mária és József valóban nemcsak az adófizetés miatt utazott Betlehembe, hanem a sátoros ünnep miatt is, akkor ez megint csak emellett szólna, hogy Jézus ősszel született.

Nem elengedhetetlenül fontos, hogy tudjuk Jézus Krisztus születésének pontos időpontját -  a lényeg az, hogy ő megszületett. A korai keresztények, amikor úrvacsorát vettek, megemlékeztek Jézus haláláról (1Kor 11,26). Arról viszont nincsenek feljegyzések, hogy a születéséről is megemlékeztek volna. A Katolikus Enciklopédia szerint „Karácsony nem szerepelt a korai egyház ünnepe között. Ireneusz és Tartulliánusz nem említik az ünnepek felsorolásnál.”

Később, amikor egyes gyülekezetek elkezdték ünnepelni Krisztus születés napját, a véleményük rendkívül eltérőek voltak az időpont illetőleg. Csak a IV. század második felében kezdte el a Római Katolikus Egyház is ünnepelni a december 25-ét. A V. század idejére azonban már el is rendelte, hogy Krisztus születésnapját örökre ezen az időponton kell ünnepelni, bár ez a nap egy ősi római ünnepnap volt, amelyen a napisten - Sol - születését ünnepelték a pogány emberek.

Sol Invictis
Szentély a Legszentebb Napnak

Fraser szerint „A legnagyobb pogány vallásos kultusz a Nap imádásának kultusza, a Mithras-kultusz volt, ami december 25-ét az egész római és görög világban megünnepelte … Ezt az ünnepet a 'Születés' ünnepének nevezték.” Vajon ez a pogány ünnep volt az oka annak, hogy a Római Katolikus Egyház ezt a napot választotta Krisztus születése ünnepnapjának? Adja meg erre a Katolikus Enciklopédia a választ: „A jól ismert Nap-ünnep Natalis Inviciti [A Legyőzhetetlen Nap Születése] december 25-ére esett. Ennek nagy szerepe van abban, hogy a mi ünnepünk is erre a dátumra került.”

Amikor a pogány Nap-ünnepeket formálnak át keresztény ünnepekké, akkor nem csoda, hogy ez sokakban zavart okozott. Némelyek azt gondolták, hogy Jézus egyenlő a napistennel, Sollal. „Tertulliánusznak le kellett szögeznie, hogy a keresztények Istene nem Sol; Szent Ágoston is megtagadta az eretnek tanítást, ami azonosította Jézus krisztust Sol istenével. I. Leó pápa elkeseredetten harcolt a napimádás kultusznak maradványai ellen, mivel keresztények még az apostolok bazilikájának a lépcsőjén is elkezdték imádni a felkelő Napot.

Ez a tél ünnepség rendkívül népszerű volt az ókorban. „A pogány Római Birodalom és Görögország területén, a barbár teutonok idejében, az ősi egyiptomi civilizáció legtávolabbi pontjain, az emberi faj csecsemőkorában keleten és nyugaton, északon és délen egyaránt a téli napforduló ideje az öröm és az ünneplés időszaka volt.” Mivel az az időszak olyan népszerű volt, ezért választotta Római Katolikus Egyház ezt a dátumot Jézus Krisztus születésnapjának.

Sok mai karácsonyi szokás a római Szaturnusz-ünnep befolyására honosodott meg kultúránkban. Egy szerző szerint „köztudott tény az, hogy a karácsonyi ünnepség sok alkotó eleme - mint például a munkaszüneti napok, a kölcsönös megajándékozás, az általános jóindulat hangulata - a római téli ünnepség, más néven Szaturnusz-ünnep öröksége … a pogány vallás túlélői.”

Tertulliánusz is megemlíti, hogy ajándékok kölcsönös átadása a Szaturnusz-ünnepség része volt. Természetesen nincsen semmi rossz abban, hogy megajándékozzuk egymást. Izrael fiai is adtak egymásnak ajándékokat bizonyos ünnepnapokon - még olyan ünnepeken is, amiket merő szokásból ünnepeltek meg (Eszter 9,22). Az azonban nem helyénvaló, hogy a karácsonyi ajándékokat azokkal az ajándékokkal hozzuk kapcsolatba, amelyeket a napkeleti bölcsek adtak Jézusnak. Abban az időben, mikor a bölcsek megérkeztek Jézushoz, ő már nem jászolban feküdt (mint amikor a pásztorok mentek hozzá), hanem egy házban volt (Máté 2,9-11). Addig pedig már elég sok idő is eltelhetett. Az ajándékaikat pedig természetesen nem egymásnak adták, hanem Jézusnak. (Mi milyen ajándékot adunk Jézusnak karácsonykor? János 14,15.)

A Karácsonyfa a mai formájában csak néhány évszázada létezik, bár a szentelt fák ötlete igen régi. Egy ősi babiloni legenda beszél egy örökzöld fáról, ami egy fának a holt csonkjából nőtt ki. A holt fatönk a holt Nimródot jelképezte, míg az örökzöld csemete arra utalt, hogy Tammuzban Nimród újra életre kelt. A drúidák között a tölgyfa volt szent, az ősi Egyiptomban a pálmafa, Rómában a fenyőfa. Ezt a fenyőt díszítették fel a Szaturnusz-ünnepén piros bogyókkal. Skandináviában azt hittek, hogy Odin istenség különleges ajándékokat osztogat a karácsonykor azoknak, akik ellátogatnak a szent fenyőfájához. A Biblia legalább tíz helyen úgy beszél a zöld  fákról, mint a bálványimádás és a hamis imádat kellékeiről (1Kir 14,23. stb.). Mivel az év bizonyos részeiben minden fa zöld, ezért a zöld szín különleges említése valószínűleg arra utal, hogy örökzöld fákról volt szó.

Yalda fa Perzsiából
Yalda fa Perzsiából

Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor érdekes összehasonlítani Jeremiás próféta egy kijelentését a karácsonyfák díszítésének mai szokásával: „a népnek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen erdő fájából vágják azt; ácsmester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek (Jer 10,3-5).

A szövegkörnyezetből kiderül, hogy Jeremiás napjaiban az emberek bálványt csináltak a fából. Az „ácsmester” eredetiben nemcsak valami favágóra utal, hanem olyan mesterre, aki bálványokat tudott faragni (lásd Ézaiás 40,19-20, Hóseás 8,4-6). A „pöröly” szó kifejezetten egy faragó szerszámra utal. Ezzel az idézettel Jeremiás könyvéből nem akarjuk azt állítani, hogy akik karácsonyfát állítanak fel az otthonukban vagy gyülekezetükben, azok imádják ezt a fát. Ilyen képek azonban élő képet nyújtanak arról, hogy hogyan jöttek létre a történelemben keveredések.

A VI. században katolikus misszionáriusokat küldtek ki Észak-Európába, hogy a pogányokat gyűjtsenek a katolikus nyájba. A misszionáriusok azt vették észre, hogy ezek a pogányok számára június 24-e rendkívül fontos ünnep volt. Megpróbálták ezért átformálni ezt az ünnepet is keresztény ünneppé, de nem tudták igazán hogyan. Abban az időben a kereszténység már elfogadta december 25-ét Jézus születésnapjának. Mivel június 24-e hat hónappal megelőzi december 25-ét, a misszionáriusok arra gondoltak, hogy miért ne tegyék meg ezt a napot Keresztelő János születésnapjának? Hisz az Igéből tudhatjuk, hogy Keresztelő János hat hónappal Jézus előtt született (Lukács 1,26.36.). Ezért a pápai naptáron június 24-e mint Szent János napja szerepel.

Britanniában a kereszténység megjelenése előtt a druidák június 24-ét azzal ünnepelték, hogy Baál tiszteletére lobogó tüzeket gyújtottak. Hérodotosz, Wilkinson, Layard és mások is beszámolnak ilyen rituális tüzekről különböző országokban. Amikor a kereszténység adoptálta június 24-ét, a szent tüzek szokását is átvette és elnevezte „Szent János tüzek” -nek. Ezeket a Katolikus Enciklopédia is említi. „Láttam embereket Írországban, akik átfutottak és átugráltak Szent János tüzeken keresztül” írja egy szerző a múlt évszázadban, „akik büszkék voltak arra, hogy át tudják jutni a tűzön anélkül, hogy megégették volna magukat … akik azt gondolták magukról, hogy a ceremónia során különösen nagy áldásban részesültek.” Úgy tűnik, hogy ilyen szertartások inkább Moloknak adnak dicsőséget, mint Keresztelő Jánosnak.

Egy másik ünnep, ami a pogányságból származik és állítólag Mária tiszteletére van, a „Gyertya szentelő” vagy más néven „A Boldog Szűz megtisztulása”. Ezt február 2-án ünneplik. Mózes törvényében az anyát egy fiúgyermek születése után negyven napon át tisztátalannak tartottak (3 Mózes 12). „Mikor pedig beteltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint”, József és Mária bemutatta a csecsemő Jézus a templomban és bemutatták az előírt áldozatokat (Lukács 2,22-24). Mivel az egyház december 25-ét állapította meg Jézus születésnapjának, ezért február 2-e lett a következő ünnep, Mária megtisztulásának az ünnepe. De mi köze volt ennek a gyertyákhoz, amiket szintén ezen a napon használták? A pogány Rómában ezen a napon ünnepelték meg Februa istennőt, akiről a hónap is kapta a nevét. Tiszteletére fáklyákat és gyertyákat gyújtottak. A görögök ugyanezt az ünnepet Ceres istennő tiszteletére ünnepelték meg, aki Proserpina anyja volt. Proserpina állítólag gyertyahordó szolgákkal kereste anyját az alvilágban. Ebben is láthatjuk, hogy a február 2-I ünnepen, amit Mária Megtisztulásának az emlékére rendeltek el, a pogányságnak milyen befolyása volt. A gyertyák és a „Gyertyaszentelő” név erről tanúskodnak. A katolikus gyakorlatban ezen a napon áldják meg az összes gyertyát, amit az év folyamán el akarnak használni.

Gyertyaszentelés
Gyertyaszentelés

A fentiképen egy pápa látszik, ahogy papoknak áldott gyertyákat osztogat. A Katolikus Enciklopédia így bátorítja olvasóit: „Nem kell visszariadnunk attól, hogy elismerjük, hogy gyertyákat, tömjént és szentelt vizet általánosan használtak pogány szertartásokon és olyan ceremóniákon, amelyek a halottak érdekében rendeztek.”

Ha Pál apostol feltámadna és a mai nemzedéknek prédikálna, vajon nem ugyanazt mondaná a magát kereszténynek valló egyháznak, mint amit a Galatáknak írt réges-régen: „Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.” (Gal 4,6-11). A levél elárulja, hogy a galaták pogány „istenek” imádásából tértek meg. Amikor némelyek újból visszatértek azok imádásához, olyan ünnepnapokat kezdtek el újra ünnepelni, amiket pogány istenek tiszteletére tartottak fenn. Később pedig ugyanezekből a napokból beolvasztottak némelyeket a magát kereszténynek valló egyház istentiszteleti gyakorlatába, mint „keresztény ünnepnapokat!

Általánosan elismert tény, hogy Jézus Krisztus nem december 25-én született, és hogy mai karácsonyi szokás a kereszténységet megelőző korból ered. Keresztény elhívatás lehet-e az valaki számára, hogy hadjáratot indítson a karácsony ünnepe ellen? Akár jó, akár rossz, karácsony mélyen meggyökerezett szokássá vált a kultúránkban, és mindent figyelembe véve nyilvánvaló az, hogy sok más sokkal gyümölcsözőbb tevékenység is létezik, mintsem megpróbálni megszüntetni a karácsony ünnepét. Inkább egyénileg törekedjünk arra, hogy valóban megteszük, amit Jézus kér azév minden napján, ezzel tiszteljük őt a legjobban."

János evangéliuma 3/3-7

3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.

4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 

6. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az.

7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

Apostolok cselekedetei 2/38-41

38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. 

39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.

40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!

41. Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.

Apostolok cselekedetei 10/44-48

44. Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet.

45. És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.

46. Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter:

47. Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképpen mi is?

48. És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig.

Márk evangéliuma 16/15-20

15. És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

16. Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.

17. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.

18. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.

19. Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.

20. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen!

Feléledési közösség

Feléledési közösség

Budapest, Mester utca 72.

Kaye Christopher pásztor (HU, ENG)
06 (30) 932-1847

Fekete Zoltán(HU, ENG)
06 (20) 430-7657

Robin Matthew(HU, ENG)
06 (30) 423-8303

info@revival.hu

2016 Copyright | Feléledési Közösség
www.revival.hu

Time: 0.0519 ms | Memory: 2.46MB | Version: 2.0